Thursday, 24 December 2015

Christmas :)

This years Christmas with the family in an extraordinary way. :)

Az idei év Karácsonya a családdal egy kicsit másképp. :)





Tuesday, 15 December 2015

Fragile

"Only seeing my parents after a long time... only then I realised how fragile they became. Sensitive, in need of love and support even if they don't admit that."







Saturday, 9 May 2015

Kangaroos, bro!

Íme az ígért ausztrál cselekménysorozat.

(Srcoll down for english, please)

Szóval, mint ahogy várható is volt elérkeztem az első "külföldi" utamhoz (ez elég furán hangzik), ami nem más volt, mint Ausztrália. Csupán 4 és fél nap fért bele, de ez is tökéletes volt arra, hogy megízleljem az ausztrál csodás is. Nem is okozott csalódást, leszámítva, hogy a napsütés reményében érkeztem, és erre egy egész napon át csapatták a felhők a mini-monszunt Sydneyben. Még szerencse hogy nagyon szeretem az esőt.

 
                                         Igen, ez az ázott bőregér én vagyok.


No, de lássuk csak hol is kezdődött. Mondjuk ott, hogy ki voltam merülve a munka miatt, így a repjegy és biztosítás megkötésén kívül nem voltam hajlandó mást leszervezni, egyszerűen nem volt kedvem. És meg is lett a kalandos eredménye. :) 
Este 8-ra érkeztem be Sydnyebe. Úgy gondoltam, szépen lecuccolok a leendő szállásomon és teszek egy esti sétát. Ahogy azt Móricka elképzelte... 1. Zuhogott az eső, de mint mondtam ez nem lehet visszatartó erő. 2. Rá kellett ébredjek, hogy húsvét van. Bementem az első hátizsákos hostelba, minő meglepő tele volt, irány a szemközti hely, az is tele. Ezen a helyen velem egy időben egy elég csöves kinézetű (mondjuk, hogy egy vidéki munkás hillbilly) férfi is próbált szállást kérni. Miután megkaptam a térképet a következő lehetséges helyekhez a csávó megkérdezte, hogy jöhet-e velem szerencsét próbálni. Mondom, miért ne. Innentől kezdve kb éjfélig csak szállást vadásztunk. Sikertelenül, hozzáteszem zuhogó esőben, úgyhogy a srácot kirabolták előző nap, szóval egy darab hálózsákja és egy papucsa volt meg persze némi pénz. Szóval lassan haladtunk. Gondoltuk lehet meg kéne aludni a vasútállomáson. Tekintve, hogy nálam volt a vadiúj kamerám, nem voltam egészen biztos ebben az ötletben, úgyhogy javasoltam a reptéri alvást. Abban már úgy is rutinos vagyok. Szóval visszamentünk, és hajnal 1-re végre "ágyat", vagyis hálózsákot ért a fejem. Na, de ekkor jött a securicsi, és mondták, hogy itt nem alhatunk, mert lezárják ezt a részt éjszakára. Jó, akkor átmentünk az általuk javasolt szekcióba. Pechünkre, pont sikerült azt az egy helyet megtalálni, ami a vasútállomás részének számított, szóval ugyanaz az ipse odajött 10 perccel később, hogy "bocs srácok, de ez megint nem lesz jó". Na, akkor költözés, és pont akkor, amikor épp megtalálom azt a tökéletes pozíciót, amiben el tudok aludni... Szerencsére a harmadik hely már rendben volt. Még lecsekkolták az útlevelünket, hogy nem-e vagyunk random csövesek aztán 2 órakor szunya. Már ha annak lehet nevezni. Ugyanis mindig volt egy alvászavaros ember csörgő böröndszállító kocsival, aki pont a fejem mellett lévő liftből kellett hogy kilépjen. Sebaj, az ilyenek teszik még ízesebbé a kalandot.



Másnap irány a város, persze zuhogó esőben. Még így is szép volt. A szállástársam gépe csak délután indult, szóval úgy döntöttünk, hogy együtt nézünk szét a városban. Nekem tetszett a hely, szép épületek, gyönyörű botanikus kert a város közepén csodaszép madarakkal. Viszont rengeteg ázsiai van, azt hittem Aucklandben sokan vannak, de Sydney viszi a pálmát. Talán egy picit túl nyüzsi volt hely, de ez az érzés betudható annak, hogy én nem feltétlen vagyok a nagy városok szerelmese. A helyi művészeti múzeum is esélyt kapott megmutatni értékeit. Áthajóztunk egy közeli városrészbe is, hogy megigyunk egy sört. No ez a hajókázás volt életem leghullámzóbb útja. Még sose ültem hajón ekkora hullámokban, szó szerint néha átrepültünk egy egy hullám felett majd óriási becsapódás a víztömegbe, én nagyon élveztem, viszont az útitársamnak ez volt az első hajós élménye. És hát eléggé kiült a rémület az arcára egy némelyik nagyobb ugratónál. :) Vicces volt.






Ja igen, a szállást még reggel lefoglaltam, hogy nehogy megint a reptéren kelljen szunyálni. Ismerve a Nomads Backpackers, úgy gondoltam, hogy minőséget kapok, mint Új-Zélandon. Este, amikor hazatértem és felmentem a szobába rá kellett ébredjek, hogy ez egy elég hamis feltételezés volt. Tömény penészszag egy ici-pici szobában, ahol 6an aludtak egy 30-30centis kis ablakkal. A földön szeméthegy szétdobált müzli stb. Látszott, hogy a lakótársaim fiatal srácok, akik itt dolgoznak ideiglenesen, de nem igazán tudják az együttlakás szabályait. Ez bizonyosságot is nyert, amikor éjszaka üvöltve jöttek haza villany felolt, és üvölt tovább. De hát kérem, ez is a kaland része volt. :) Valahogy az ilyen dolgok inkább mosolyt csalnak az arcomra (hát ilyet is megéltem címszóval).
De legalább a 13. emeletről az ici-pici ablakon át elég szép kilátásom volt.

És akkor jött a következő nap! Verőfényes napsütés! Éreztem, hogy megállíthatatlan vagyok. És tényleg kisebb keresgélés után találtam egy autókölcsönzőt, és másfél órával később már az East Coast Pacific Drivon suhantam (keleti part csendes óceán út).





Csodálatos látvány, még szebb partok, gyönyörű hullámok, és persze a szabadság. Nem kellett térkép, elég volt csak menni egyenesen a főúton. Ott álltam meg, ahol tetszett, ha éhes voltam ettem, ha fürdeni akartam az óceánban fürödtem. Érdekes érzés, amikor nem vagy semmihez se kötve.





Este fele még sikerült egy elég pazar naplementét is elkapni. Majd jött végre egy kis alvás, igaz, hogy a pöttöm autóm nem igazán volt alkalmas erre a célra, de mégis azt mondom, rég nem aludtam olyan jót, mint akkor. :) 

Másnap irány Pebbly Beach, ahol a kengurúk az állandó vendégei az óceánpartnak, nem pedig az emberek. És tényleg rengeteg kengurú döglött kinn, élvezték a napos időt, már ameddig volt. Egy elég idilli partot kell elképzelni, hatalmas hullámokkal, füves parttal, mely homok szőnyeggel végződik az óceán előtt.






Volt kis dzsungeltúra is (bár kicsit óvatosabb voltam, mint szoktam, hiszen ki tudja milyen mérges állat leselkedik rám az ausztrál erdőkben), a cél egy koala megpillantása volt, de sajnos ez most nem jött össze. Eggyel több ok visszamenni.

Nagyon jó kis utazás volt, és utolsó nap, még belefért egy igazi nagyvárosi filmbeillő tengerpart vizitelése. Persze csodás hullámok megint, szóval úgy döntöttem bérlek egy deszkát, és megmutatom, hogy én tudok ám szörfözni már. Haha, az első hatalmas "most beledöngöllek ebbe a fincsi puha homokba" hullám után azért éreztem, hogy én eddig csak bébihullámokon voltam nagyon király. Azért 1 óra alatt kétszer sikerült meglovagolni a bestiákat, de még van mit tanulni. A part viszont tényleg pazar volt, huh, el tudnék éldegélni ott egy ideig.




Dióhéjban ennyi volt. Szerettem volna két ismerőssel találkozni Sydney-ben ez sajnos nem jött össze, bár Adrival azért pótoltunk utána Kiwiföldén. A konklúzió, hogy még vissza kell mennem Ausztráliába, hogy lássak egy koalát, na meg még jó pár más állatkát.

Sweet as Australia?! :O

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

So, as expected the time has come to do the first trip "abroad" (this sounds a bit awkward), which was a flight to Australia. I only had 4 and a half day, but it was enough to taste the australian wonder. And it haven't caused a disappointment, except that I was traveling there in the hope of infinite sunshine, and I've got only a kind of a monsun for a whole day in Sydney. :) But I am glad that I love rain, so it was not a problem.



But let's when it's started. Let's say it has started when I was really exhausted because of the work, so except the the booking of the flight and making a travel insurance, I haven't organised anything. I was simply to tired, and did not really care. As expected, this has had its adventorous result later.

I have arrived at 8 pm to Sydney. I thought I leave my stuff at my future accomodation and do a short walk in the city. 1. It was bloody rainy outside, that as I mentioned before would not have been a problem. 2. I forgot that it is Easter... :) I went to the first backpacker, but how suprising, they were sold out. Then I went to the second place right on the other side of the street. Same situation... Damn... (I mean dynamite). In the same time another homeless looking guy (let's say a hillbilly looking worker from the countryside) came there to book a bed. Afterwards I've got a map, with the address of the next backpacker, he asked me if he can you me, so we can try our luck together. I said why not.
From that time 'til midnight we were just walking in the city looking for a backpacker, without any luck. I have to add, that it was still raining, and the guy was robbed the day before, so he had hes flipflops, hes sleeping bag and some cash with him. So we could move only slowly. At some point we were thinking that we should sleep at the train station, however since my brand new camera was with me as well, I strongly suggested rather to go the airport (I am already a professional airport sleeper anyway. :) ). So, we went to the airport, and at 1 am, finally I could put myself into "bed", I mean in my sleeping bag. But then a security guy came, and informed us, that the area will be closed for the night, we have to leave. So we packed and went to the area suggested by this guy. Our incerdible bad luck was, that we found a quiet place, and in the second when I have finally found the perfect position for having a comfortable sleep, the same security came there, and said "guys this is already the part of the trainstation, you can't stay here..." Damn it (Dynamite)!!
So we moved to a third place where finally we could relax. One last check on our passport, which has proved that we arent random homeless people looking for a place to sleep, and then finally...!
Yeah, I can't really call it sleeping, since there were always some insomniacs, who had to toss their luggage cart out of the elevator, which was right next to my head (the only place where I could find a free space). Now worries, this was the part of the adventure as well. :)


Next day we headed to the city again, of course in heavy rain... :) It was really nice even though. The flight of my accomodation friend has departed only in the afternoon, so we decided to explore the city together. I liked the city. Nice architecture, beautiful Botanical Garden in the very middle of the city, with colorful birds. There were tremendous amount of asian people though. I thought that there are a lot in Auckland, but I don't think it is comparable. :) I've found the city a bit to crowded, but this feeling was maybe only because I am not the greatest fan of big cities. The local museum of arts, had got a chance as well, to show its values, it was worth to look around there. We had a short boat trip to Manly, which is a suburb of Sydney. I have to say, this was my first time on a boat in such huge waves. I mean they were really huge, we literally impacted into the water after crossing some big swells. I enjoyed it, but my friend had his first ever time on a boat, so I could clearly see the fear on his face. :) It was funny.

 

Oh, I almost forgot. I booked the accomodation roght in the morning, since I did not want to spend another night at the airport. Knowing the Nomads Backpackers, I thought that it will be the same quality as in New Zealand. Well, that was a fairly incorrect assumption. IN the evening when I arrived to check-in it was a kind of... dissapointment. Strong smell of moisture in the tiny little room with a tiny little window for 6 person. It was really dirty, seemed like that the actual roommates were more permanent users than me, but they weren't house trained at all. They arrived home late shouting to each other turning on the lights, and continouing the shouting. Well it was the part of the adventure. I was smileying, since I had to live this kind of stuff as well... :)

And then the next day came! Sunshine, and even more sunshine, and no clouds! I felt unstoppeable. And indeed, after a short search I have found a car rental place, and an hour later I was already on the Grand pacific Drive, or whatever it is called.

 

Astonishing scenery, beautiful beaches and even more beautiful swells! I did not need a map, I just followed the road. I stopped whenever and wherever I wanted. When I was hungry I ate, when I wanted to swim I went in to the ocean. It is an interesting feeling when you have the complete freedom.


In the evening I even caught a "Woow" category sun set. And finally the time had came to sleep. I would say that my lil' car was not appropriate for a 180 high man, but I haven't had such a good sleep for long time. :)

Next day I headed to Pebbly Beach where kangaroos just lying on the beach and enjoying the sunshine like people do. Imagine an idillic beach, with a jungle and a green grass carpet turning into sand and obviously amazing swells. :)




I did a small jungle hiking in the hope of finding a Koala in the eucalypt forest, but I did not have the luck (yeah I was lot more careful than usual,who knows what kind of deadly animal was waiting for me in the bush). One more reason to go back sometimes.

It was a really nice little trip on the last day I managed a visit on a true big city  party beach which really looked like a beach in the american  movies. :) Certainly beautiful waves again, therefore I decided to rent a board and show, that I am a fantastic surfer already. Haha, after the first "I will smash you in the soft sand now" wave, I had the feeling that I was awesome only on baby swells so far. I was able to catch two biggies in an hour though. Well, I still have a lot to learn. But the beach was incredible, amase-balls, I can imaging a few months, or a year living there. :)



That was my adventure in nutshell. I planned to meet to people there, unfortunately we could not arrange that. At the end I met Adri here in New Zealand so it was alright. :)
Conclusion: I have to go back to Australia and find a Koala in its natural habitat.. :)

Sweet as Australia?! :O

Laying low for a while? This plan is inherently sentenced to fail.

Sziasztok!/Yo, fellas!

(Scroll down for english version)

I know I am not a diligent blogger. This isn't my sport somehow, but finally here is a new post. 

Tudom, nem vagyok egy szorgalmas blog író. Valahogy ez nem az én sportom. De most íme egy újabb poszt.

Ahogy a cím is mondja, igyekeztem az utóbbi pár hónapban pihenésre ítélni magam, hiszen az is kell néha. :) Azonban ez továbbra se akar sikeresen végrehajtódni. Először is nem lehet elég messzire költözni, ahhoz hogy ne találkozzak valakivel Európából. Miután a 9 kicsi bécsi indián elhagyta Kiwiföldét, hamarjában betért egy régi kedves finn ismerős. Zsuzsit, aki anyukájával vágott neki az egy hónapos kalandnak, még finnországi félévem során ismertem meg. Bár túl sokat nem kommunikálunk, időről időre váltunk egy-egy levelet így a barátság megmaradt, és persze jól esett nekem is régi ismerős arcot látni. Igaz, hogy nem maradtak sokáig Aucklandben, de azért sikerült kimennünk Muriwaira, és megmutattam neki a frenetikus bodyboarding művészetét.






Persze ekkor még tombolt a nyár, szóval amennyit csak lehetett én a parton lebzseltem, pontosabban a hullámok tetején (nah jó, egészen pontosan a legtöbbet a hullámokba csavarodva...). Szörffüggővé váltam és volt, hogy heti 5 alkalommal kimentem. Munka után, no, meg munka után, hétvégén egész nap... Sikerült is végre valamilyen szinten megtanulnom és már úgy érzem kijelenthetem, hogy kezdő szörfös vagyok. :)


A szörfözés mellett persze kellő mennyiségű szocializálódásra is sort kerítettem. Kirándulás északra néhány baráttal. Loic, Peta, Ludo, Reza, Maryam, nagyon jó bon fire csapattársaknak bizonyultak. Nincs is jobb, mint holdfényes estén tüzet rakni egy gyönyörű öbölben a homokos parton. Sörözgetni BBQ-zni, táncolni, reggae zenét hallgatni. Tudom, tudom... ez olyan hippis, de istenem Hippiföldén vagyunk (peace mindenkinek :P )


A BBQ délutánok szinte rendszeressé váltak, azt hiszem lassan már steakre se tud nézni a csapat. :)
Igaz, a meleg miatt inkább a szörf volt a menő, de azért 1-2 salsa sessiont is sikerült besuvasztani. Sőt Milánnal a csütörtöki billiárdozás is még belefért néhanapján. Persze a munka sok időt elvesz, elég tempós most a munkás élet, már fogaskerekekkel és forgó radarantennákkal álmodok. De legalább érdekes, és nem csak a monitort bámulom egész nap, úgy hogy egy szavam sincs.

És máris márciust írunk, amikor is befutott a következő európai csapat. Tika és Marci. Ők tartósabb maradást terveztek, ami olyan szinten sikerült, hogy Marci már kapott munkát, vettek autót, meg van a Working Holiday Visa-juk, sőt Marcinak hamarosan az állandó is meglesz. Na ezt nevezem. :)





Szóval, velük is elmentem a kötelező helyre Muriwaira. Szem becsuk, megáll a csodálatos kilátásnál, szem kinyit, ámuló arcokban gyönyörködik. Minden alkalommal olyan jó végignézni, ahogy az emberek elcsodálkoznak. Jómagam is minden alkalommal megállok ezen a ponton, amikor megyek szörfözni. Azt hiszem ez lesz a beavató hely, minden kedves vendégnek, bevándorlónak. :)
Ezt követően még elmentünk erre-arra. Persze csupa csodaszép helyre. Bár úgy érzem én már elég sokat láttam Kiwiföldéből, nem egyszer én is rácsodálkoztam, hogy még lehet fokozni a szépségorgiát!





És aztán jött Ausztrália! Igen, kiléptem ebből a csodás országból egy rövidke időre (ennek egy külön posztot szánok, de mivel már nem egyszer ígértem ilyesmit,amiből végül nem lett semmi, ezúttal rögtön megírom, amint befejeztem ezt:) )




És elérkeztünk április végéhez... hogy repül az idő. Már több mint egy éve itt élek. Egyszerűen nem fér a fejembe.
Lehet, azért nem tűnik fel, mert mindig jön valami ismerős arc a környékre. Valahogy nem tud kialakulni a honvágy úgy igazán. :) És ha már ismerősről van szó, egy újabb illető érkezett a hónap végére. Bár nem ismertük egymást személyesen, Adri is gyulai, és szüleink jól ismerik egymást. Nos, Adri 2 hónapos csendes-óceáni kiruccanást ütött be, melynek része volt egy 2 hetes kiküldetés Kiwiföldére. És ekkor jöttem a képbe én, hiszen jóhogy élménydús idegenvezetést adok egy hölgynek, aki ráadásul gyulai! Először is ő se maradhatott ki a Muriwai szemet becsuk szeánszból. :) Egybekötve egy naplementével. Ez még nekem is új volt, ezen a helyszínen. No meg persze vulkán trip is. Persze egész úton tök jó időnk volt, messziről még láttuk is a vulkánt, de mire odaértünk, már teljesen befelhősödött. Murphy sose alszik...




Na, de azért bőven láttunk szép helyeket így is. Megtapasztaltuk Marci ízletes bolognai spagettijét, és persze rengeteget autókáztunk.




Az idegenvezetés része volt, városi séta, egy két pub bemutatása, vízesés les. Még salsázni is elmentünk. Adrinak volt egy kedves megjegyzése, amit sokáig fogok emlegetni."Vicces, hogy 18 ezer kilométert kellett utazni, hogy egy gyulai sráccal salsázzak". És tényleg vicces. :) De végeredményben jó volt egy gyulai embert látni, pláne egy kedves hölgy személyében. Kicsit felidézhettem pár kedves emléket a szeretett kis szülővárosomról.

Jelenleg májust írunk. Azt hiszem tényleg kiveszek egy kis pihenőt (persze, mindig ezt mondom). Élmény dús, vidám fél év volt ez. Örülök minden pillanatának, és remélem a következő is ugyanilyen jó lesz. :)

Sweet as New Zealand

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

As the title already suggests I tried to take a break in the past few months, since we all need some rest sometimes. However it seems like that this is the real mission impossible. First of all I can't move enough far away, to not be able to meet some good people from Europe. After the 9 little indian from Vienna have left New Zealand, soon an old friend from Finland has shown up. I have met Zsuzsi (who has arrived with her mom, to explore this beautiful country) back when I was studying in Finland, we did not communicate to much, but from time to time we kept in touch, so the friendship remainded. It was good to see a familiar face from the past. Although they didn't stay in Auckland for to long, we managed to go to Muriwai, and I could show her the art of the hillarious bodyboarding.


Of course at this time it was middle of summer, so I was on the beach as much as I could. Or to be more precise I was on the top of the waves (Okay, to be even more precise, I was twisted, hammered, consumed by the waves). I 've been tranformed to a surf-addict, and there were weeks, when I went out for surfing 5 times. After work... and of course after work, and weekends all day...
Finally I can consider myself as a beginner surfer. :)

Besides surfing I've made enough effort to socialize a bit more. A small trip to the north. It turned out that Loic, Peta, Ludo, Reza, Maryam are perfect candidates for some nice bonfire evenings. There is nothing better than making a small (or big:) ) bonfire on a night with full moon, doing BBQ, dancing, listening to raggae. I know, I know... This is so hippy, but I dont really care. We are in Hippyland. :) (peace to everyone)


The BBQ afternoons started to be the part of the weekend routine. I believe the guys are starting to have steak overdose... :)
Its true that because of the warm weather I preferred surfing, but I still separated some extra time to visit 1 or 2 salsa classes as well. Besides, I managed to go out and play pool with Milan occasionally, and so maintaining the Thursday pool sessions.
Yeah, work takes a lot from my everyday life, we have a bit tough times at the company, and I'm dreaming with gears and rotating radar antennas with that special squicky noise already. At least it is interesting, and I don't have to sit at my desk all day, so I don't have anything to complain about. :)

And we are already in the middle of March, when actually the next european taskforce has arrived. Tika and Marci. They were planning a permanent staying. Which turned out to be so succesfull, that Marci has got already a job, they bought a car, both of them have the Working Holiday Visa, and Marci will have the permanent version soon. Now thats the hungarian spirit!


 

So I went out to the compulsary Muriwai with them as well.  Eyes closed, stopping at the breathtaking viewpoint, eyes open, enjoying the amazment on the faces. It is always so good to see the astonished expressions. :) The point is really spectacular, I always stop by when I go out to muriwai. I think I will make this spot the initiation point to New Zealand for every new comers, tourists, immigrants, whom I'm giving a guided tour.

Afterwards we have visited so many different and of course beautiful places. I consider myself as a guy, who already have seen a lot of New Zealand, but still I was amazed quite often how is it possible to scale up the vieworgy even more... :O

 

And then Australia came! Yes, I have left this beautiful country for a short period of time (I will write a separate post about this, but taking into account that I've already promised such things before, this time I will do the post straight after finishing the current one)


And we have arrived to the end of April. Time is flying so fast. One year has past since I moved to New Zealand. I can hardly believe this.
I may not realise things truely, because there is always a familiar face showing up bringing a peace of home here. :) That must be the reason why I'm not really homesick. :P And speaking of the familiar faces. Another visitor has arrived at the end of the month. Although we did not know each other personally, Adri came from Gyula, like myself, and our parents know each other well. So, Adri has organizes a two months trip to APAC, and as a part of this she came for two weeks to New Zealand as well. And then I came into the picture. Of course I will give a tour with full of happenings, to a lady especially is she is from Gyula. :)
First of all we could not miss the usual "close your eyes and be amazed of the view at Muriwai" session. Connected together with a nice sun set. This combination of experience was new for me as well. I really enjoyed it.
And of course the trip to the volcano (Mt. Taranaki) was new as well. Obviously we had beautiful weather all the way there, we even have seen the volcano from a distance, however when we have arrived, everything was cloudy... couldn't see a thing... That cursed Murphy never sleeps...


 Again, I can't really complain, since we have seen some really spectacular places. We could experience the tasty spagetti bolognese a'la Marci, and of course we drove hundreds of kilometers. :)


As the part of the tour I showed her the city, some nice pubs, we went out for waterfall watching, we even went out for salsa. Adri had a really kind memorable phrase for this occasion: "Its funny, that I had to travel 18K kilometers to dance salsa with a guy from Gyula" it is really funny indeed.
As a sum up it was good to see somebody from my home town, and was even better that this person was a kind lady. Was a good opportunity to think back of some nice memories from my beloved lil' town.

Currently it's May. I think I really take a short break (I say this all the time). It was a half a year full of experiences. I am happy for every moment of it and I hope the next part will be as good as the previous one.

Sweet as New Zealand