Wednesday 5 November 2014

The world is mine!

Újra sikerült rávennem magam egy bejegyzés megírására! Mondani szokás, lustaság félegészség. :)
Szóval, hogy mi is történt? Rengeteg minden, szinte kifolyt az összes víz a Dunából.

Csak, hogy egy két dolgot említsek. Vendégem volt, igaz nem túl hosszú időre, de annál kedvesebb vendég. :) Kis mókázás Aucklandben és a környéken, néhány kemény parti, emlékeztetve arra, milyen is a magyar virtus. :D Kis kocsikázás, gyönyörű partok, és vízesés, csak, hogy a legfontosabb dolgokat említsem. És hát igazán más érzés volt, hogy ezt egy hozzám közeli emberrel tudtam eltölteni.





Igaz, sajnos nem tudtunk túl sok időt együtt tölteni, de mindenképpen remek és emlékezetes volt. :)

A másik nagyon nagy esemény, hogy végre eltölthettem az első szabadságom!!! Nem mintha, olyan rossz lenne a munka, de hát mégis csak a déli szigetre megyek. :)
Utolsó munkanap estéjén hátizsák teletömve, hálózsák, sátor felszerelve, becsekkolva a másnapi hobbit sasjáratra, készen álltam az új élmények befogadására. :)

Bár a reptéren picit nyűglödtek a sátram miatt, sikerült megegyezésre jutni, és le tudtam szállítani a házikómat is a déli szigetre.



Érkezés után hamar megkerestem az első megfelelő spotot, és máris kipakoltam a hüvelykujjam. Rövid várakozás után már fel is vett két dél afrikai férfi, akik rögtön bevittek Queenstownba. A kollégák rámparancsoltak, hogy a Fergburger kipróbálása nélkül vissza se merjek menni, szóval ebéd gyanánt bedobtam egy óriásburgert, ami valóban igen ízletesnek bizonyult.

Majd a kb 20 kilós pakkal elindultam a városon túl található kempingbe. Persze kb 7 km séta után, enyhén sajgó vállaim azt parancsolták, ideje kirakni megint a mágikus ujjat. És pontosan abban a pillanatban, amikor ez megtörtént, az első autó kirakta az indexet és már is két kedves német lány kocsijában találtam magam. :) Mit ad isten pont ugyanoda tartottak, ahova én szóval, több mint sikeres volt a stoppolás.

A kempingben kicsit dumáltam a managerrel, kiinformáltam, hogy mi a szitu karácsonykor (Mert ugye néhány KiwiManiacs fog látogatást tenni, és hát nem árt tájékozódni az érdekükben). De a sok szócséplés után rögvest bevetettem magam az erdőbe, és felfedeztem a környéket.
Másnap reggel kelés irány a hegy. :)  A látvány pazar, sőt csodás, olyan osztrák feelingem volt (de úgy általában mindig, eléggé hazainak tűntek a hegyek)




Oh, és hát a kihagyhatatlan... a túra után természetesen a jéghideg tóban mostam le az izzadtságot. Nem egy izlandi óceán, de azért rohadtul befagyott a hátsóm... olyan másfél centi hideg lehetett.

Másnap reggel stoppolás, irány Wanaka. Azt mondják Queenstown a partiváros, a nagy, nyüzsgés, Wanaka a nyugalom völgye, hát ez így is volt, festői hegyek a háttérben, és kristálytiszta tó az előtérben egy nyugodt kis városkával a partján. Imádom! Ide úton egy lengyel leányzó vett fel, aki vígan mesélte, hogy hogyan törte össze magát ebben, meg abban a sportban, tök lazán mesélte, hogy eltört egyszer a gerince.., mondjuk ahogy előadta tényleg vicces volt.:)

Persze mi mást csináltam a környéken??! Hát túúúra, felmásztam egy kicsúcsosodó dombra, ahonnan, körbe lehetett látni a környéket, és csak bámultam a kék vizet a hegyek mögött gyülekező viharfelhőket, és a hatalmas csúcsok hósapkáit.

















Lenyűgözőőő! Este sikerült Beával találkozni, hiszen az ő buszútja is erre vezetett, szóval vele is sikerült pár kellemes percet eltölteni a festői parton sétálva, és persze bemutatott a kedves utitársainak is, akik valóban nagyon vicces embereknek bizonyultak. :)


Azonban reggel újra útra kellett kelni, hisz csak másfél hét van és még annyi mindent kell megnézni.
Éjszaka komoly esőt kaptam így nem sok alvás volt a sátorban és reggel arra ébredtem, hogy a hegyeken hó van (mármint azokon, amiken eddig semmi nem volt). Mint utólag kiderült néha még karácsonykor is van hó. :D Vicces.
Na de nem lehet cicózni, irány az út széle és stoppolás megent.  Ezúttal elég nehezen ment, hiába vigyor, hiába próbáltam a túrista buszt és a biciklist is lestoppolni, másfél órát ücsörögtem, sőt a többi stoppom is lassan ment, így aznap 4 órát tötymörögtem az ujjamat mutogatva az elhajtó járművek sofőrjeinek (oké, nem a "mindjárt kiszállok a cskoimból és megverlek" ujjamat, csupán a hüvelykujjam).
Végül szakadó esőbe megérkeztem Isengard (Vasudvard) forgatásának helyszínére. Mivel túl fáradt voltam, így inkább bementem a város egyetlen backpackerébe. Elszürcsöltem egy sört a helyieket figyelve, majd bedobtam magam az ágyba hiszen másnap túra!

Reggel irány a hegy, szerencsémre két stoppal hamar odaértem, és egyedül csak a sártenger állt köztem és a sziklás csúcs között (persze én nyertem és a jutalmam a pazar látvány volt).



Este vissza Queenstownba, néhány órát megint Beáék társaságában töltöttem, majd reggel kicsit megfáradva a stoppolásban, inkább béreltem kocsit. És megérte hiszen a déli részt keresztül kasul bejártam. Mint egy 2000 km levezetése és rengeteg csodaszép hely megtekintése közepette. Te Anauban összeismerkedtem egy mexikói stoppossal (igen szép neve van, Androméda). Megegyeztünk, hogy mivel nekem van kocsim ( és amúgy is le akarom róni a tartozásom a stoppososok előtt) hogy elviszem erre-arra. Reggel persze még felszedtem egy francia párt is. Így tömött autóval vágtunk délnek.

Az idő elég esős volt, de bíztunk a legjobban, ami sajnos nem történt meg és csunyán eláztunk a túra alatt, de jó buli volt. Nagyon érdekes emberekkel volt dolgom, akik sokat meséltek, főleg a mexikói nő volt egy nagyon világlátott ember. Nem volt csöndes pillanat.... mindig volt valami téma. :)










Az utolsó előtti napra még belefért egy 25km hosszú sétácska Queenstownban, Bea egyik barátnője nem tartott velük, így vele tettem meg a sétát, átdumálva az egész napot. A leányzó meglehetősen beszédes volt, így most se volt túl sok csöndes perc.

Aztán tegnap repcsire szálltam és vissza a nem annyira szürke, ám mégsem szívárványszínű, de azért kellemes valóságba. :)

Azt kell, hogy mondjam az utóbbi másfél hónapban hihetetlen sok minden történt. Teljesen kicserélődtem, felébredtem kicsit a Kiwi nyugalomból, és bevallom iszonyatosan jó érzés. Tele tervekkel, és még ha nem is teljesen úgy alakult minden, ahogy kigondoltam,  egyáltalán nem bánom, új ember lettem, és készülök az új élmények befogadására, és már tervező asztalon van a következő nagy álom is. :) :)

Szóval ennyi, kicsit hosszú lett, de néha ilyen is kell.

Sweet as New Zealand!

Sunday 24 August 2014

Move out... Move on... Move in?

Eltelt jó sok idő legutóbbi írásom óta. Muszáj erőt vennem magamon írásba szednem az elmúlt időszak eseményeit.
Mert, hogy igazából rengeteg minden történik, és egy posztba talán nem is kéne mindent beleírni.
De talán kezdeném is a legelején. Tél van, rengeteg esővel és 12-15 fokos nappali átlaghőmérséklettel. A népek passzív üzemmódban vannak, kevesebb a program... vagy?
Nos igen, vettem a bátorságot, és a cégnél csináltam egy skype csoportot, ahol picit összekovácsolhatom az aktívabb embereket. Mivel elég sok mozgékony és belevaló emberrel dolgozom együtt. Korombeliek, hasonló érdeklődéssel.
Persze az első egy két program hirdetése - mint például túrázás és billiárdozás, meg sörözés - után hamar összetoltuk az ebédlőben az asztalokat, hogy na  könnyebben kitárgyaljuk a jövőt evés közben. Ugyanis közeleg a tavasz (Winter Spring is coming! - ahogy állandóan szoktam is mondani nekik).
És lássanak csodát már van falmászó csapat, néhány keen bean, surfing session-re, és raftingra való nép is összejött. Túrázás egyéb apró összejövetelekről már nem is beszélve.






Szóval igen nagyon alakulnak a dolgok. Hétköznapra benyomtunk egy kis ping-pongozást, és badminton (terem tollasozás) a következő program.

Szóval, amikor csak jó idő van igyekszünk valami finomságot leszervezni. Finomságról jut eszembe, tegnap volt torkos csütörtök-szerűség a kikötőben, egy nagy hangárt berendeztek mindenféle kajádával, és igazából az egész nap csak arról szólt, hogy az emberek esznek... és esznek... meg isznak. :) És nem is akármilyen ennivalót, mindenféle nemzeti konyha és minőségi ételek. Nagyon jó bemelegítés volt az esti programra, amit azt hiszem csak holnap taglalok ki.

Csak hogy a történések hömpölygő folyamát ne szakítsam meg, belefogtam lakáskeresésbe is, ami, mint kiderült nem is olyan könnyű. A lakások drágák, és iszonyatosan nagy a verseny, szerintem a bécsi piac teljesen kellemes ehhez képest. De azért szerencsésnek mondhatom magam, mivel elég gyorsan találtam egy igen frankó kéglit, egy hihetetlenül pazar helyen (és nem is fokozom tovább, mert már így is majd szétvet az öröm...).
És a mai nap kiderült, hogy enyém a lakás. Méreteit tekintve alkalmas néhány bátor jövevény befogadásra is.





Elég hihetetlen, de még szigetelés is van benne, a középső unit lesz az enyém, igazi kis cozy, full bútorozott, csak a bőröndömet és a hangszereimet kell vinni, és ennyi. :)
Óó, igen sikerült visszatermelnem a kocsim árát, szóval itt volt az idő, hogy az egyik nagy szerelmemet a közelembe mozgassam... Szóval beszereztem egy digitális zongorát. Reszkessetek szomszédok!!!

Mindezek mellett még a szokásosnak mondható naplementék, és óceánparti séták is kapnak időpontot a naptáramban. Hiszen mindig kell időt szánni arra, hogy a lábunkat megmártsuk a csontig éppen nem hatoló, ám meglehetősen -3 centi hidegséget árasztó óceánban. Az látvány és a nyugalom, a körülöttem sétáló emberek bámulása igen jó kárpótlásnak számítanak a jelenleg még nem igazán barátságos hőmérsékletű víz helyett.
És persze, hogy befejezzem a poszt legelejét a héten megjött az igazi tavasz is, azaz már csak idő kérdése és indul minden kitervelt móka.

No, de egyenlőre ennyi.
A hétvégi események vagy inkább esemény megér egy külön posztot, szóval ezt meghagyom a jövőhétre.

Sweet as New Zealand!

Thursday 24 July 2014

Building a new company

Már éppen ideje volt, hogy újra írjak.

Szép lassan medrébe kerülnek a dolgok, és olybá tűnik kezdenek stabilizálódni a szociális kapcsolatok.
A french fries 3 tagjával egész sokat együtt vagyunk, legalábbis a melóhelyen, és a hétvégén sikerült az első túrámat leszervezni, ahol újabb remek embereket ismertem meg. Hasonló mentalitás és nyugodtság.



Multikulti is a javából, hiszen maláj, spanyol, ausztrál, francia, szerb, ír arcok is kezdenek bekerülni a körbe.
Nagyon sok új embert vesznek fel a céghez, és az újoncok eléggé összetartanak, legalábbis, ami a közös ebédeket illeti.

Jelenleg nemzetközi filmfesztivál van Auckland-ben szóval kis mozizást is beütünk a srácokkal. Holnap valami művészfilm lesz a téma, de elég jónak ígérkezik.
Jövőhéten egy kis sörözés is be lett tervezve, és augusztus végére elkezdtem szervezni egy hétvégi síelést. Tuti nem fogok itt gyakran elmenni, mert nagyon drága, de egy alkalom azért belefér. :) Egyszer élünk.

Picit sikerült visszavenni a vehemenciából valószínűleg a keményedő munka az oka, amit mellesleg nagyon élvezek, és úgy tűnik nagyon értékelik is a teljesítményemet.




Ja és persze minden pénteki meeting sörözéssel van egybekötve, volt egy mozidélután, amikor is egy egész mozitermet kibérelt a cég. És múlthéten elvittek kizárólag szakmai tréning céljából a céges hajóval egy körre. Ami persze kávézó vadászatba fulladt. Amíg mások kocsival hajtottak, kávézót keresve, mi aznap reggel hajóval kötöttünk ki minden stégnél reménykedve, hogy a következőnél lesz egy kávézó. A kép jól illusztrálja, ahogy épp a főnök várja a kávéját a csónakban, ami egyébként a legmodernebb kütyükkel volt felszerelve, éppan csak a légvédelmi lövegek nem hiányoztak róla...
Ezek az apróságok hihetetlen mód be tudják aranyozni az életemet itt, legalább annyira, mint amikor délben elmegyek sétálni a tél kellős közepén, és a tűző nap miatt pólóra kell vetkőznöm... :) :)

Szóval lassan, de biztosan épülget az élet a világ másik végén. Talán belátható időn belül videó is lesz, hiszen néha-néha akad videózni való esemény. :P


Sweet as New Zealand!

Sunday 29 June 2014

A really happy week

Ezen a héten sok kedves és örömre okot adó esemény történt. :) Örülhetek, hogy ennyi sok jó történik velem, és hát nem is fogok panaszkodni.

Már egy hónapja a cégnél vagyok... te jó isten, már több mint 3 hónapja élek Új-Zélandon. Úgy pörögnek a napok, hogy alig tudom felfogni.

Épül a szociális háló, igaz lassan, de biztosan. Milánnak hála megismertem néhány kedves magyart, és a cégnek hála pedig pár kedves nemzetközi figurát.

A szokásosnak mondható, ám mégis minden alkalommal felemelő tengerparti séta mellett, ma sor került egy kis túrára. Egészen pontosan öt french fries-val (én csak így hívom a kedves kis francia különítményt). Remek túra volt a jungelben, ahol hatalmas kauri fákat csodálhattunk meg. Van, amelyik már 1000 éves!






Bár ma alkalmam volt rengeteg franciát tanulni, azért megkímélt a csapat, és elég gyakran váltottak angol nyelvre. :) Szóval sokat mulattunk menet közben. Végül annyira belejöttünk, hogy még az óceánpartra is kimentünk egy beszélgetős sétára.
Sokszor elgondolkozom, hogy én most tényleg itt vagyok? Ez most tényleg komoly?
És rá kell, hogy jöjjek... Igen, ez most tényleg komoly. Felemelő látvány, ahogy a méretes hullámok összeomlanak a szemem láttára, vagy ahogy belépek a hatalmas barlang száján, mely termetességével látványos díszt képez a széles parton.














Mint már korábban említettem, beköszöntött a tél. És bár jó meleg van nappal, néha rövidujjús idő, azért mindennapossá vált a kiszámíthatatlan időjárás, van hogy óránként vált a jégeső, égzengés, verőfényes napsütés, szivárványt vető esőfátyol, vagy akár egy szimpla trópusi hurrikánka. :)

Ez utóbbiról a mostani pénteken készítettem is egy kis bizonyítékot. Zárásképp vessetek rá egy pillantást, ha érdekel Új-Zéland egy kevésbé népszerű arca. :) Hozzáteszem !fél órával! a vihar előtt egy darab felhő nem volt az égen.




Sweet as New Zealand!

Tuesday 17 June 2014

Freedom

Azt hiszem nem sok hozzáfűzni való van a videóhoz, amit most közzéteszek.
Milán nagyon jól megfogalmazta, miért más ez az ország, mint az összes többi, ahol eddig jártam, vagy éltem.

Szabadság. Pusztán egy vasárnap délutánra volt szükség, hogy megértsem. Remélem a videó átadja nektek is egy kicsit ezt az életérzést. :)




Sweet as New Zealand!

Tuesday 10 June 2014

The cruel reality

Bizony a valóság mindig kegyetlen. :) De persze, ha az ember kellőképpen optimista, akkor a csúnya gonosz felhőkből is verőfényes napsütés lesz.

És ez most sincs másképp (sose engedem, hogy akár csak egy bárányfelhőcske is megjelenjen a horizonton). Immáron harmadik hete nyomom az igát. Meg kell hogy mondjam, nagyon szeretem. Most már egészen nehéz feladatokat kapok, és közelembe kerültek a komoly berendezések is, remélem lassan hozzányúlhatok az első radarhoz, vagy szonárhoz is.

Jófej kollégáim vannak, bár még birkózom a kiwi akcentussal, de már egyre jobb. Összeálltam egy francia sráccal carpoolingra, azaz reggel elviszem munkába este meg elhozom. Így mindkettőnknek olcsóbb, és legalább nem alszom el a volán mögött. :)

Igaz, hogy nyomatni kell a munkát, de azért hétvégente belefér egy kis jövés-menés. Most is sikerült egy pecázást, kollégákkal egy LAN partit beütni, sőt még az éjszakai életbe is be tudok szabadulni. Már csak idő kérdése, és el kezd Aucklandfalva rettegni tőlem. :)

Azért, hogy valami csunyát is mondjak... Itt a tél. Immáron 3 napja esik megállás nélkül, bár a hőmérséklet nem nagyon esik 13-15 fok alá. Ideje téli programokat keresni. :)
Szép lassan gyűlnek az események, szóval már csak idő kérdése, és előállok egy újabb videóval.

Azt hiszem, röviden ennyi.

Sweet as New Zealand!

Monday 26 May 2014

Newborn employee

Megvolt az első munka nap.

Huh, jól sikerült. Azt mondom felnőtt férfinak érzem magam. Reggel kocsiba pattantam, útközben elfogyasztottam a reggelim, és mentem dolgozni. Mint a filmekben. Ez persze csak azért nagy szó, mert a kemény 3 munkaévem alatt egyszer nem mentem dolgozni kocsival. :)

Érkezés után gyors bemutatkozás, majd máris küldték, a linket a gépem bekonfigurálásához. Délután 2re kész is lettem. Közben elhívtak egy kávészünetre, ahol megint ismerkedés. Be kell valljam egész normális munkatársaim vannak, így első ránézésre.

Ja, igen és persze kettő után rámtestálták egy hiba megkeresését... Jól kezdődik, fogalmam sincs, hogy mi, hol van, mit keressek egyáltalán, sőt a programban használt "helyi szakkifejezéseket" se ismerem. De persze ez adja a savát borsát az egésznek. És csodák csodája sikerült is megtalálni egy másik hiba forrását, ami a rám bízott feladattal összefüggésben van. :) :)

No, és hogy mi a pláne az egészben? Az hogy egy nagy teremben vagyunk fejlesztők, és én egy hatalmas ablak elé kaptam az asztalom!! Persze azt mondták, hogy ne véssem a nevemet az asztalba, mert mostanság nagy átrendezések lesznek. De akkor is: "small things are making the life great". :)

Óó és még valami, egyből megkaptam az első külső tápegységem, ami annyit tesz, hogy kütyüket is kell majd matatnom (Csak, hogy professzionális szakzsargonnal éljek).

Sweet as New Zealand!

Thursday 22 May 2014

Simple facts from the Island of Calmness

Azaz, rágcsálócsapdák a kempingben és közönséges tengeri kondom blue edition az óceánparton. :)

A munka közeledtével (ami egészen pontosan hétfőn indul), már nem ruccanok ki olyan messzire, de azért így is bőven találok felfedezni valót a szűkebb környezetemben is.
Így esett, hogy elmentem egy természetvédelmi parkba a várostól nem messze. A park érdekességét az adta, hogy egyrészt Jurassic Parkot megszégyenítő automatikusan nyíló fémkapuk és masszív kerítés veszik körül, másrészt a kempingben, élesíthető rágcsálócsapdák és csalinak való mogyoró vaj várja a túrázni vágyókat.



Kiwifölde ugyanis rengeteget invesztál a nem őshonos emlősök pusztításába. Sem az egereknek, sem a nyulaknak, sem a cuki kis posszumoknak nem lehetne létjogosultságuk a szigeten. Ezek ugyanis ösztöneiket követve pusztítják a helyi "lakosságot", azaz a máshol nem létező ritka madarakat, vagy éppen tojásaikat, mint amilyen a kiwi is. Ezért a kerítés, és ezért a sok csapda. Illedelmesen megkérnek minden kempingezőt, hogy használják bátran a rendelkezésre álló eszközöket az irtásra.


Másik nagy felfedezésem a Közönséges Tengeri Kondom, Blue Edition. A valóságban természetesen semmi köze nincs a hatékony védelmi eszközhöz. Amiről beszélek az az úgynevezett Portuguese Man O' War (Bluebottle Jellyfish), azaz portugál gálya. Ez egy aranyos kis medúzaszerűség (valójában nem sorolható az élőlények ezen osztályába), mely igen fájdalmasat tud csípni, párosulva,csúnya napokig látszódó csíkokkal a testen. Szerencsémre nem sikerült kipróbálni milyen a csípés, de meglepődve néztem a fura, tényleg használt gumira emlékeztető kék izéket a parton, gondoltam utána járok mi lehet ez. :) Végre sikerült találni egy élőlényt, ami csíp/harap/rúg...




Sweet as New Zealand!

Saturday 17 May 2014

Halleloooya!

Kedves mindenki!
Jelentem, körülbelül két hónap alatt, szinte hihetetlen módon, sikerült megtelepednem az országban. Eddig minden annyira jól ment, hogy magam is képtelen vagyok felfogni.
Pénteken jött a hír, hogy megvan az állandó munkavízumom. Kezdhetek dolgozni.
Yuppiii! Szívem legmélyén picit fájdogál, hogy nem sikerült többet utazni munka előtt, de nem számít, hiszen végre minden a legnagyobb rendben és kezdődhet az új élet. :)
Az autó megvásárlása után azért gyorsan még leugrottam vidékre egy pár napra.

Belekukkantottam Új-Zélandba megint. Bár az idő meglehetősen szeszélyes volt, azért sikerült pár dolgot megnéznem. Például Hamilton Gardens csodálatos kertkiállítását.

Rengeteg ötletet merítettem a leendő saját kertemhez és persze remek relaxálási  lehetőség volt a fárasztó vezetés után. Vezetés... Sikerült szakadó esőben, éjszaka és verőfényes napsütésben is lenyomni pár kilométert. A drágaszágomba csaknem 1300 km-et raktam a 4 nap alatt
Persze minden esetben kárpótolt a látvány a fáradtságomért. Tóparton kempingezni teliholdkor, és figyelni ahogy a finom ködfátyol beteríti a tavat. Ez az élet!!











Persze a reggeli ébredés didergős ilyenkor, de a madarak szimfóniája visz egy kis meleget az ember szívébe, még ilyenkor is.






Időm nagy részét azonban a geotermikusan aktív és vulkanikus zónában töltöttem. Láttam kitörő gejzírt. Igaz ez egy elég csalódás volt. Egy fickó bedobott egy szappant a lyukba, majd 5 perc múlva egy hosszasan feltörő vízsugarat bámulhatott a nép. Egy pont Izland javára. :) De a terület, a maga fortyogó sármedencéivel, gőzölgő, ezer színű tavaival, és szódaforrásaival valami eszméletlen. És ezzel egyenlített is Kiwifölde.


 Persze az elengedhetetlen vízesés se maradhatott ki útközben. A domboldalról még egy napfelkeltét is megpillanthattam, bár elég rohanósan, hiszen várt rám a hegy, amit az napra terveztem.











Úgy bizony, végre megvolt az első, és valóban izzasztó mászás. Ngauruhore-nak keresztelt vulkán egy 2287 méteres szunnyadó óriás. Az osztrák túraúttervezéssel ellentétben, itt nem cikk-cakkban megy fel az út, hanem nagyjából toronyiránt (már ha van egyáltalán út). Szerencsémre út közben találtam pár korombeli fiatalt, akikhez be tudtam csatlakozni a mászás során. Annyira azért már nehéz volt az út, hogy egyedül ne vágjak bele. A lenti rövidnadrágos idő helyett fenn viharos, csontig ható szél és 15 centis jeges hó fogadott. De nagy élmény volt felmászni, és már várom a következőt.












Hát ennyi volt, most már jöhet a munka. :)
Minden kedves barátomtól elnézést szeretnék kérni, ha esetleg elfelejtek írni, vagy későn reagálok. Igyekszem mindenkivel kapcsolatban maradni, és előbb utóbb válaszolok.

Végül egy apró kis szösszenet a vizuális étvágyak kielégítésére. :)



Sweet as New Zealand!

Tuesday 13 May 2014

Small moments of building a new life. :)

Egy újabb lépést tettem a mai nap folyamán az itteni életem rendezése érdekében. Vettem egy autót.
Remek "kis" autó. Remélem be fogja tölteni a rá váró funkciót, és nagyszerű hordozó eszköze lesz a baráti körnek. :) A becses kis járgány nem más mint egy 2000-es évjáratú Honda Odyssey 2300cc motorral, és 7 üléssel. Ahogy egy kedves barátom szokta volt mondani: "Csak férjen bele a babakocsi". Na azt hiszem ezt a kritériumot tudom éppen teljesíteni.


Tudom, hogy mostanában elég gyér volt az információ áramlás, de hát az vízum és munkaügyintézés, no meg az autó lekötött eléggé. Persze mindemellett minden nap kiruccantam egy újabb Aucklandhoz közeli helyre. Így sikerült elkeverednem teljesen véletlen egy rejtett nudista strandra (gyanítom, hogy kizárólag melegeknek a jelenvolt nemi eloszlás alapján).
Óceánparti szikla séta túra, és közben a dagály által hozott hullámokkal való közdelem is előfordult.
Illetve a legfrissebb esemény egy gyönyörű parton tett séta, amely során bebizonyította a magyar férfi különítmény, hogy milyen fasza gyerekekből is áll. :) A durván egy két méter széles, és ismeretlen mélységű patak nagy kihívást jelentett. A srácok, Milán és Tomi megoldották azzal, hogy a patak felett átívelő farönkön seggencsúszva  átvonszolták magukat. Én persze úgy gondoltam, majd szépen átgázolok. De aztán, az először combig érő víz a második lépés után már mindjárt mellkasig ért. Az eredmény totális röhögés és nem bekalkulált hidegzuhany. :)



Jelenleg a helyem egy évre biztosítva van, mivel a Working Holiday Visa-t megkaptam, és 1-2 héten belül az állandó munkavízum is megjön, és indulhat a mókuskerék. De addig is irány vidék az én drágaszágommal. És irány az igazi Kiwifölde.

Sweet as New Zealand. :)

Wednesday 30 April 2014

Job done! Well done! Job??? My Job!!!!!

Úgy bizony, végre valahára sikerült! Megkaptam az állást!

Nem tudom, hogy hogyan működnek a sors fogaskerekei, de most hihetetlenül örülök, hogy így forogtak.

Még Magyarországon találtam egy állásajánlatot, ahol hajónavigációs rendszerekre és radarokra kell szoftvert fejleszteni. Egyből megtetszett a cég profilja. "Ez az én melóm" - mondtam magamban. Tudtam, hogy az esélyeim elég gyengék, ahhoz, hogy otthonról megpályázzam, így félreraktam az ajánlatot, és egyéb munkákat kezdtem pályázni, afféle kóstolgatás feltérképezésképp. Sikertelenül.

Kiérkezésemre persze, már levették a hirdetést... Mondom remek. Egyik nap még az első itt töltött hetem során beadtam egy pályázatot egy fejvadász céghez, akik még aznap felhívtak. Mivel tetszettem nekik megküldték a cég profilját. És mit ad isten! Pont az "álommelót" közvetítették.

Ezután kezdődött a hacacáré. 3 telefonos interjú (és még legalább 15 egyéb információgyűjtő és tájékoztató beszélgetés) két szakmai interjú, egy telefon a bécsi referenciám leellenőrzése érdekében, és még egy meeting a közvetítőm és a cég managere között... Hozzám hasonlóan még két ember élte túl az akadálypályát, de végül engem választottak ki! (Hozzáteszem, csak ezt az egy állást pályáztam meg, feltettem egy lapra a szerencsém)

Fura fordulatok az életben. :)

Jelenleg kétfajta munkavízum pályázatom van folyamatban, remélem az egyik csak összejön.

És végül egy elmaradt videó egy korábbi kirándulásról. Igaz a video elég nyugodt hangvételűre sikeredett, de azért volt bőven kaland (peddle board, body board, sand surfing, kaland vezetés patakban terepjáróval, túrázás, hogy csak a legfontosabbakat említsem) 





Sweet as New Zealand!

Sunday 27 April 2014

Simple calmness

Mostanában nem nagyon postoltam. Bár nem volt eseménytelen az utóbbi időszak, egy picit azért megpihentem.

A múlt hétvégén felugrottunk lakótárssal Kiwifölde legészakabbi pontjára. Sikerült pár kalandot átélni, amint kész a videó többet is mesélek.
Kicsit tördelem az ujjaimat a munka miatt. Már minden lehetséges vizsgálaton, interjún, vallatáson átestem. Elvileg már kellene választ kapni, de tekintve, hogy a héten hosszú hétvége volt (ami annyit tesz, hogy sok cég egész héten zárva), így inkább nem izgulok, csak várom a jövőhetet.

Persze, nem lehet itthon ücsörögni egész nap, így elmentem egy közeli kis vulkánt megmászni. Csak, hogy gyönyörködhessek a csodás Auckland-ben.

A szigetre csak úgy lehet eljutni, ha kompra szállok, és letakarítom a cipőmet, megszabadulok minden lehetséges kártevőtől. A sziget ugyanis természetvédelmi és "pest free" övezet. Ez annyit tesz, hogy az emberek által korábban idehozott kártevőket sikerült a helyről teljesen kiirtani, és az őshonos madárfélék így újra gyarapodásnak indulhatnak (behozott ellenségek híján).













Tegnap egy másik utazást is beütöttem. Milán felvetette, hogy ki kéne menni az Aucklandtől 30km-re lévő fekete homokos óceánpartra. Én mondom: "Miért ne..". És teljesen meg is érte, alig kell fél órát utazni, és máris meseszép helyen van az ember. Zöld dombok kísértek végig az úton, majd a végén hatalmas sziklaszirt, madárkolónia, és persze gyönyörű hullámok végezték a már már szokásos katartikus érzelemkeltést (Oké... bevallom, ezt nem lehet megszokni, de hát ez Kiwifölde).


Remek délutáni program volt. Este még berandalíroztunk a városba is, és bár a félsportos cipőm miatt nem engedtek be egy helyre, azért sikerült egy-két sört legurítani és újabb menő pubokat felfedezni.

A mai napra már csak egy kis tradicionális piacozás, és sétálás jutott a tengerparton Milánnal, Eszterrel, a kisfiával, Dominikkel, és Frenkyvel a mopsz kutyussal.


Videó hamarosan.

Sweet as New Zealand.


Thursday 17 April 2014

Thunderbolt and lightning... very very frightening me!

Oké villámok, és mennydörgés nem volt, de azért elég kellemes ex trópusi ciklon nyomult be tegnap délelőtt Új-Zélandra.  Délutánra eleredt az eső is, és 100-140km/h-s szél kerekedett. Éjszaka arra ébredtem, hogy a széllökésektől remeg a ház, szóval onnantól kezdve nem sok alvás volt. Egészen ma 1 óráig tolta, még a kertet is átrendezte. :)

Aztán 1 órakor, mint akinek lejárt a munkaideje, eső eláll, szél elenyhül, nap kisüt, mintha mi se történt volna.

Sweet as New Zealand!

Thursday 10 April 2014

Childhood dreams fulfilled.

Itt az ideje, hogy kézbe vegyem a billentyűzetet és újabb szösszenetet írjak itteni, izgalmas életemről.

A hétvégén végre sikerült eljutnom vidékre, így kicsit jobban belekóstolva az igazi Kiwiföldébe. Bérelt verdával, hátizsákkal a csomagtartóban, alig pár óra alatt eljutottam egy volt aranybánya régióból kialakított nemzeti parkba.

Az odaút is már leírhatatlanul szép volt, pálmafás kertvárosokkal, óceánparton kígyózó főutakkal, és a hegyek között kanyargó szerpentinekkel. Tény, hogy 40 km/h-nál többel nem tudtam menni, hiszen annyi mindent kellett közben nézni. De hát ezért vagyok itt.

A világ tele van rengeteg gyönyörű látnivalóval, de azt hiszem Új-Zéland igazi egyediségét az adja, hogy annyi különböző csodálatos dolog van egy helyre betömörítve. Amaaaazing!!!

Az út kellemes volt, hiszen néhány száz méterenként vagy néhány kilométerenként tuti volt egy megállóhely, mintha tudnák, hogy "igen, túristák, nektek itt meg kell állnotok". És én, mint jó túrista, bizony mindenütt megálltam, hol a kagylókkal borított partot érintő, tükörsima, sekély tengervizet fotózni, hol pedig csak szimplán gyönyörködni a környező dombcsúcsokban, melyek mindegyike valaha egy dühödt vulkán volt. 










Karangahake Gorge. Nos ez az a bizonyos ex-aranybánya. Telis tele elhagyott barlangokkal, vadregényes Jurassic Parkba illő dzsungelekkel, kalandfilmekben látott függőhidakkal. Egy ilyen helyen élmény sátrazni. Igaz csak úgy a vadonban nem szabad felverni a házunkat, de 6 NZD fejében (önkéntes alapon), kipakolhatunk egy arra kijelölt helyen, és élvezhetjük nomád életet. Patakban fürdés, és csillagos ég a barátságos bocik társaságában.



És persze másnap irány az óceán. Végre láthattam hatalmas hullámokat (nem ritkán 4-5 métereseket is), szörföző embereket, és lenyűgöző sziklaszirteket.




Igaz, az esti alvás kocsiban zajlott le, mivel nem nagyon volt olcsó kemping a környéken. De nem bántam meg a parkoló egy sziklaszirtre épült, ahonnan tökéletes panoráma nyílt a környező szigetekre és a végtelen óceánra. Ezt megfejelve, a fényszennyezés hiányában, tökéletesen látszott egész éjszaka a tejútrendszer. Én azt mondom, ezért érdemes élni!
Reggel felébredvén korgó nyomorral jöttem rá, hogy az éjszaka kinnfelejtett kolbászkát valami helyi vadállat lenyúlta, de  nem érdekelt igazán, rohantam a kilátórészbe, hogy megcsodáljam a napfelkeltét.


Az előző napi túrát, és a nehéz éjszakát a homokos tengerparton, illetve magamat a hatalmas hullámokba belevetve töltöttem. Tanulmányoztam a helyi szörfös gyerekek technikáját, hogy legközelebb már én is közöttük tehessem meg első szárnypróbálgatásaimat.

Végül este hazavezetés, és készülés az állásinterjúra.
Igen, eljutottam az első szakmai interjúmig. És igen, sikerrel vettem az első akadályt. Tegnap mire hazaértem az elbeszélgetésről, már hívott is a közvetítő, hogy jól sikerült az első kör, és jövőhéten jön a következő, hogy kipróbálják a programozói képességemet is. Ha ezen is túl esek, akkor valószínűleg enyém a meló, és végre elindulok a stabilizálódás útján.


Dióhéjban ennyi lett volna. Szokásomhoz híven megint készítettem egy kis videóösszeállítást. Jó szórakozást!

Sweet as New Zealand!


Monday 31 March 2014

The wind of changes!

Óóó igen, érzem a változás szelét. Mégpedig azért, hiszen ma délelőtt beadtam egy pályázatot, és MÁR délben csörrent is a telefon. Első interjú pipa. Amint tud a cég időpontot adni, jöhet a következő szint. :)

Még a végén tényleg itt ragadok?! :)


Sweet as New Zealand!

Sunday 30 March 2014

Wake up! Its wakeboard time!

Ma reggel 5:50-kor óra csörög, kinyom. Ideje nekiindulni az óceánnak megint csak. Milán, és István ma megmutatták, milyen is a wakeboard (egy snowboard-szerű deszkát húznak egy motorcsónakkal).

Bár több sós vizet nyeltem, mint amennyit az átlagos napi folyadékbevitelnek előírnak, végül sikerült felállnom a deszkára, és ha csak pár másodpercre is, de "ura voltam" a helyzetnek. Remek élmény, remek panoráma, már várom a következőt.

Ja és egy aprócska kis videó az utóbbi hét élményeiből.

Sweet as New Zealand!


Friday 28 March 2014

Gastro moments No.1

Mint azt az alkatom is mutatja:P, nagyon nagy gasztromágus vagyok. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy, ha valami egzotikusabb finomságot készítek, arról készítek egy kis leírást.

Íme az első: hoki with lemon pepper and kumara chips, to drink cocoa water, as dessert fresh feijoa.

Még helyi halismeret hiányában a halacska egy mirelit hoki lett (fogalmam sincs, mi a magyar neve). Sütőbe bevágva 12 perc alatt megvan. A kumara, azaz édes krumpli, errefelé nagyon népszerű, tényleg olyan, mint a tradicionális pityóka, de édesebb és picit erőteljesebb az íze. Felszeletelés után kókuszzsírban megsütve készítettem elő.

Igazán kellemes ízpárosítások, a citromborssal ízesített halpanír kellemes frissítő érzetet kelt a szájban, mindemellett citromos ízt kölcsönöz a puha fehér halhúsnak. A kumara édeskés ízevilága pontosan illik a sós halhoz, és mivel az átlag európai számára ez új íz, így ad még egy plusz élményt a szájnak. A fogást kis kókusz vízzel leöblíthetjük a végén. (Nekem a kókusz víz fura utóíze nem nyerte el a tetszésem, de azért ebben az összeállításban nagyon finomnak bizonyult.)

A boltból frissen szedett, egy napig érni hagyott feijoa (fidzsoa) sajnos még nem bizonyult elég érettnek, de ennek ellenére finom volt. Hasonló csípős jellegű utóíze van, mint a kiwinek, a hús állaga olyan, mint a körte húsa. Kettős ízt érez az ember a szájában fogyasztáskor. Egy lágyabb körtére emlékeztetőt, és egy erőteljesebb aromát, amit még nem igazán tudok mihez hasonlítani. De azért finom volt.


Jó étvágyat!


Sweet as New Zealand!

Thursday 27 March 2014

Hello there! How are you?

Hangzik el minden egyes helyen, ahova beteszem a lábam. És hát köszönöm jól. Elég bőséges input érkezett felém a durván egy hét alatt. Szóval most picit hosszabb úti beszámolót tartok.

Nos, a legelején elkezdve, ez az ország turistáknak egy paradicsom. Rengeteg látnivaló (főleg természeti), és kedves vendégszerető és érdeklődő emberek. Én jómagam, minden nap legalább kétszer kérdezek, hogy mi merre, és mindig kapok egy kedves választ, plusz egy "honnan jöttél, mi járatban erre kérdés párt". Az egyik buszmegállóban álló ember például, magával hívott a menetrendekhez, és hosszasan magyarázta, hogy melyik busz hova visz, és nekem így, meg úgy is jó lesz. Elég kedves, és csak egy az engem ért kedvességekből.


Az buszközlekedés elég jó a városban, mindenhova el tudok jutni kb 3-5 dollár fejében. Ugyanez a minőség az utakra is igaz, bár a járdák néhol foltozottak, amit bringával meg lehet érezni, de látszik, hogy azért karbantartják.

Bár még nincs tapasztalatom, de ahogy olvasgatom a menetrendeket és forgatom a térképeket, a távolsági közlekedés már neccesebb téma, és érdemesebb egy autót beszerezni, vagy helyi repülőközlekedést használni.

Jómagam térdig koptattam a lábam gyaloglással, de tökéletesen megérte, pompás panoráma és igencsak autentikus kertváros fogadott utam során. És ami a pláne, hogy normál ember számára is megfizethető áron lehet ezeket bérelni.






Amit még nem tudok hova tenni, hogy szigetelés nem sok van és fűtés egyáltalán nincs (hacsak nem szerel be az ember légkondit, vagy vesz hősugárzót, és elektromos takarót). Itt északon 3 fok már extrém hideg, de általában 6-9 fok szokott lenni telente. Majd kiderül, hogy mi igaz ezekből.

Az árak... Nos még nem igazán tudtam beoptimalizálni a költségvetést, de az biztos, hogy nyeltem a húsárakon, no meg a tejtermékekre írt dollár mennyiségen. Általában 10%-kal tűnik nekem drágábbnak, mint Ausztria, de vannak termékek, amik még ezt is überelik. Hál'istennek, az informatikus fizetés is magasabb.

Ami viszont igazán lenyűgöző, az a táj! Már raktam fel pár képet facebookra, és ide a galériába (oldalt látjátok a slideshow-t, rákkatintva elvisz a flickr galériába). Nem számítottam erre, annak ellenére, hogy sokat olvastam ezek után. Amit eddig láttam az csak Auckland, és 10kmes sugara, és annak is csak töredékét.... Azt hiszem ideje előkeríteni a szívgyógyszert, mert ezt nem lehet bírni. :)





Apropó, gyógyszer! 50+-os naptej a legalapabb. Itt tűz a nap, mint disznó a jégen. És hát tegnap én is majdnem megégtem többszöri kenés mellett, de persze csak majdnem. Ha vigyáz az ember, akkor nincs gond, de azért érdemes tisztában lenni, hogy ebben csendes-óceáni övezetben igen magas a bőrrákos megbetegedések aránya (egy elég komoly negatívum). Szóval elég egy órát napon lenni, és elkerülni a csúcsot, így is ropogósra barnul az ember 3 nap után. Személyes tapasztalat alapján, én elég sokat voltam napon, csak 2-3 magasságában bújtam el, és így nem is volt gond.

No és a gasztronómia. Sajnos még vajmi kevés fogalmam van erről, de pont ma, az új szállásadóm, Milán elvitt egy nagy szupermárkettbe, és bemutatott néhány nagyon tuti gyümölcsöt, halat, és egyéb finomságot. Rengeteg gyümölcsféle kapható (és ez tényleg rengeteg, nem olyan rengeteg, mint egy Tescoban, vagy Intersparban), a normális Kiwi nagyboltokban rendkívül gondosan elrendezett, és mindig friss termékeket osztanak, legalábbis Milán elmondása szerint, bár nekem is úgy tűnik, ily rövidke idő után. Majd később még postolok a gasztróval, ha már jobban kiismerem magam.
Azért annyit, hogy ginger crunchy-t, mango banana smoothy-val soha többé.... Olyan tömény, édes, sűrű borzadályos, iszonytatóan, fullasztóan, gyomorból visszakívánkozóan sok volt az az édesmennyiség, hogy az utolsó falatnál csaknem visszatért a szabadba az egész. :O



Jelenleg már a bankszámlanyitásnál, és egy nagyon olcsó tragacs vásárlásánál járok. Illetve, akárhogy is alakul a meló, április vége felé nyílik a holiday working visa jelentkezés, és én szeretnék rá lecsapni, mint keselyű a dögre. Bár reméljük addigra lesz meló, és már a permanent visa is úton lesz.:)

Most egyenlőre ennyi. Igyekszem ezután kevesebbet, de inkább történéseket leírni. Remélem kedvet kap mindenki ezek után ahhoz, hogy több kevesebb időre kiruccanjon ide (akár élni is), mivel minden marketinggel, promócióval pontosan ez a célom.

S végül egy kis video, az ideutam "megpróbáltatásairól", ami persze tényleg borzasztóan hosszú és fárasztó volt, de a jóért meg kell dolgozni ugyebár. :)

Sweet as New Zealand!