Óóó igen, érzem a változás szelét. Mégpedig azért, hiszen ma délelőtt beadtam egy pályázatot, és MÁR délben csörrent is a telefon. Első interjú pipa. Amint tud a cég időpontot adni, jöhet a következő szint. :)
Még a végén tényleg itt ragadok?! :)
Sweet as New Zealand!
Monday 31 March 2014
Sunday 30 March 2014
Wake up! Its wakeboard time!
Ma reggel 5:50-kor óra csörög, kinyom. Ideje nekiindulni az óceánnak megint csak. Milán, és István ma megmutatták, milyen is a wakeboard (egy snowboard-szerű deszkát húznak egy motorcsónakkal).
Bár több sós vizet nyeltem, mint amennyit az átlagos napi folyadékbevitelnek előírnak, végül sikerült felállnom a deszkára, és ha csak pár másodpercre is, de "ura voltam" a helyzetnek. Remek élmény, remek panoráma, már várom a következőt.
Ja és egy aprócska kis videó az utóbbi hét élményeiből.
Sweet as New Zealand!
Bár több sós vizet nyeltem, mint amennyit az átlagos napi folyadékbevitelnek előírnak, végül sikerült felállnom a deszkára, és ha csak pár másodpercre is, de "ura voltam" a helyzetnek. Remek élmény, remek panoráma, már várom a következőt.
Ja és egy aprócska kis videó az utóbbi hét élményeiből.
Sweet as New Zealand!
Friday 28 March 2014
Gastro moments No.1
Mint azt az alkatom is mutatja:P, nagyon nagy gasztromágus vagyok. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy, ha valami egzotikusabb finomságot készítek, arról készítek egy kis leírást.
Íme az első: hoki with lemon pepper and kumara chips, to drink cocoa water, as dessert fresh feijoa.
Még helyi halismeret hiányában a halacska egy mirelit hoki lett (fogalmam sincs, mi a magyar neve). Sütőbe bevágva 12 perc alatt megvan. A kumara, azaz édes krumpli, errefelé nagyon népszerű, tényleg olyan, mint a tradicionális pityóka, de édesebb és picit erőteljesebb az íze. Felszeletelés után kókuszzsírban megsütve készítettem elő.
Igazán kellemes ízpárosítások, a citromborssal ízesített halpanír kellemes frissítő érzetet kelt a szájban, mindemellett citromos ízt kölcsönöz a puha fehér halhúsnak. A kumara édeskés ízevilága pontosan illik a sós halhoz, és mivel az átlag európai számára ez új íz, így ad még egy plusz élményt a szájnak. A fogást kis kókusz vízzel leöblíthetjük a végén. (Nekem a kókusz víz fura utóíze nem nyerte el a tetszésem, de azért ebben az összeállításban nagyon finomnak bizonyult.)
A boltból frissen szedett, egy napig érni hagyott feijoa (fidzsoa) sajnos még nem bizonyult elég érettnek, de ennek ellenére finom volt. Hasonló csípős jellegű utóíze van, mint a kiwinek, a hús állaga olyan, mint a körte húsa. Kettős ízt érez az ember a szájában fogyasztáskor. Egy lágyabb körtére emlékeztetőt, és egy erőteljesebb aromát, amit még nem igazán tudok mihez hasonlítani. De azért finom volt.
Jó étvágyat!
Sweet as New Zealand!
Íme az első: hoki with lemon pepper and kumara chips, to drink cocoa water, as dessert fresh feijoa.
Még helyi halismeret hiányában a halacska egy mirelit hoki lett (fogalmam sincs, mi a magyar neve). Sütőbe bevágva 12 perc alatt megvan. A kumara, azaz édes krumpli, errefelé nagyon népszerű, tényleg olyan, mint a tradicionális pityóka, de édesebb és picit erőteljesebb az íze. Felszeletelés után kókuszzsírban megsütve készítettem elő.Igazán kellemes ízpárosítások, a citromborssal ízesített halpanír kellemes frissítő érzetet kelt a szájban, mindemellett citromos ízt kölcsönöz a puha fehér halhúsnak. A kumara édeskés ízevilága pontosan illik a sós halhoz, és mivel az átlag európai számára ez új íz, így ad még egy plusz élményt a szájnak. A fogást kis kókusz vízzel leöblíthetjük a végén. (Nekem a kókusz víz fura utóíze nem nyerte el a tetszésem, de azért ebben az összeállításban nagyon finomnak bizonyult.)
A boltból frissen szedett, egy napig érni hagyott feijoa (fidzsoa) sajnos még nem bizonyult elég érettnek, de ennek ellenére finom volt. Hasonló csípős jellegű utóíze van, mint a kiwinek, a hús állaga olyan, mint a körte húsa. Kettős ízt érez az ember a szájában fogyasztáskor. Egy lágyabb körtére emlékeztetőt, és egy erőteljesebb aromát, amit még nem igazán tudok mihez hasonlítani. De azért finom volt.Jó étvágyat!
Sweet as New Zealand!
Thursday 27 March 2014
Hello there! How are you?
Hangzik el minden egyes helyen, ahova beteszem a lábam. És hát köszönöm jól. Elég bőséges input érkezett felém a durván egy hét alatt. Szóval most picit hosszabb úti beszámolót tartok.
Nos, a legelején elkezdve, ez az ország turistáknak egy paradicsom. Rengeteg látnivaló (főleg természeti), és kedves vendégszerető és érdeklődő emberek. Én jómagam, minden nap legalább kétszer kérdezek, hogy mi merre, és mindig kapok egy kedves választ, plusz egy "honnan jöttél, mi járatban erre kérdés párt". Az egyik buszmegállóban álló ember például, magával hívott a menetrendekhez, és hosszasan magyarázta, hogy melyik busz hova visz, és nekem így, meg úgy is jó lesz. Elég kedves, és csak egy az engem ért kedvességekből.
Az buszközlekedés elég jó a városban, mindenhova el tudok jutni kb 3-5 dollár fejében. Ugyanez a minőség az utakra is igaz, bár a járdák néhol foltozottak, amit bringával meg lehet érezni, de látszik, hogy azért karbantartják.
Bár még nincs tapasztalatom, de ahogy olvasgatom a menetrendeket és forgatom a térképeket, a távolsági közlekedés már neccesebb téma, és érdemesebb egy autót beszerezni, vagy helyi repülőközlekedést használni.
Jómagam térdig koptattam a lábam gyaloglással, de tökéletesen megérte, pompás panoráma és igencsak autentikus kertváros fogadott utam során. És ami a pláne, hogy normál ember számára is megfizethető áron lehet ezeket bérelni.
Amit még nem tudok hova tenni, hogy szigetelés nem sok van és fűtés egyáltalán nincs (hacsak nem szerel be az ember légkondit, vagy vesz hősugárzót, és elektromos takarót). Itt északon 3 fok már extrém hideg, de általában 6-9 fok szokott lenni telente. Majd kiderül, hogy mi igaz ezekből.
Az árak... Nos még nem igazán tudtam beoptimalizálni a költségvetést, de az biztos, hogy nyeltem a húsárakon, no meg a tejtermékekre írt dollár mennyiségen. Általában 10%-kal tűnik nekem drágábbnak, mint Ausztria, de vannak termékek, amik még ezt is überelik. Hál'istennek, az informatikus fizetés is magasabb.
Ami viszont igazán lenyűgöző, az a táj! Már raktam fel pár képet facebookra, és ide a galériába (oldalt látjátok a slideshow-t, rákkatintva elvisz a flickr galériába). Nem számítottam erre, annak ellenére, hogy sokat olvastam ezek után. Amit eddig láttam az csak Auckland, és 10kmes sugara, és annak is csak töredékét.... Azt hiszem ideje előkeríteni a szívgyógyszert, mert ezt nem lehet bírni. :)
Apropó, gyógyszer! 50+-os naptej a legalapabb. Itt tűz a nap, mint disznó a jégen. És hát tegnap én is majdnem megégtem többszöri kenés mellett, de persze csak majdnem. Ha vigyáz az ember, akkor nincs gond, de azért érdemes tisztában lenni, hogy ebben csendes-óceáni övezetben igen magas a bőrrákos megbetegedések aránya (egy elég komoly negatívum). Szóval elég egy órát napon lenni, és elkerülni a csúcsot, így is ropogósra barnul az ember 3 nap után. Személyes tapasztalat alapján, én elég sokat voltam napon, csak 2-3 magasságában bújtam el, és így nem is volt gond.
No és a gasztronómia. Sajnos még vajmi kevés fogalmam van erről, de pont ma, az új szállásadóm, Milán elvitt egy nagy szupermárkettbe, és bemutatott néhány nagyon tuti gyümölcsöt, halat, és egyéb finomságot. Rengeteg gyümölcsféle kapható (és ez tényleg rengeteg, nem olyan rengeteg, mint egy Tescoban, vagy Intersparban), a normális Kiwi nagyboltokban rendkívül gondosan elrendezett, és mindig friss termékeket osztanak, legalábbis Milán elmondása szerint, bár nekem is úgy tűnik, ily rövidke idő után. Majd később még postolok a gasztróval, ha már jobban kiismerem magam.
Azért annyit, hogy ginger crunchy-t, mango banana smoothy-val soha többé.... Olyan tömény, édes, sűrű borzadályos, iszonytatóan, fullasztóan, gyomorból visszakívánkozóan sok volt az az édesmennyiség, hogy az utolsó falatnál csaknem visszatért a szabadba az egész. :O
Jelenleg már a bankszámlanyitásnál, és egy nagyon olcsó tragacs vásárlásánál járok. Illetve, akárhogy is alakul a meló, április vége felé nyílik a holiday working visa jelentkezés, és én szeretnék rá lecsapni, mint keselyű a dögre. Bár reméljük addigra lesz meló, és már a permanent visa is úton lesz.:)
Most egyenlőre ennyi. Igyekszem ezután kevesebbet, de inkább történéseket leírni. Remélem kedvet kap mindenki ezek után ahhoz, hogy több kevesebb időre kiruccanjon ide (akár élni is), mivel minden marketinggel, promócióval pontosan ez a célom.
S végül egy kis video, az ideutam "megpróbáltatásairól", ami persze tényleg borzasztóan hosszú és fárasztó volt, de a jóért meg kell dolgozni ugyebár. :)
Sweet as New Zealand!
Nos, a legelején elkezdve, ez az ország turistáknak egy paradicsom. Rengeteg látnivaló (főleg természeti), és kedves vendégszerető és érdeklődő emberek. Én jómagam, minden nap legalább kétszer kérdezek, hogy mi merre, és mindig kapok egy kedves választ, plusz egy "honnan jöttél, mi járatban erre kérdés párt". Az egyik buszmegállóban álló ember például, magával hívott a menetrendekhez, és hosszasan magyarázta, hogy melyik busz hova visz, és nekem így, meg úgy is jó lesz. Elég kedves, és csak egy az engem ért kedvességekből.
Bár még nincs tapasztalatom, de ahogy olvasgatom a menetrendeket és forgatom a térképeket, a távolsági közlekedés már neccesebb téma, és érdemesebb egy autót beszerezni, vagy helyi repülőközlekedést használni.
Jómagam térdig koptattam a lábam gyaloglással, de tökéletesen megérte, pompás panoráma és igencsak autentikus kertváros fogadott utam során. És ami a pláne, hogy normál ember számára is megfizethető áron lehet ezeket bérelni.
Amit még nem tudok hova tenni, hogy szigetelés nem sok van és fűtés egyáltalán nincs (hacsak nem szerel be az ember légkondit, vagy vesz hősugárzót, és elektromos takarót). Itt északon 3 fok már extrém hideg, de általában 6-9 fok szokott lenni telente. Majd kiderül, hogy mi igaz ezekből.
Az árak... Nos még nem igazán tudtam beoptimalizálni a költségvetést, de az biztos, hogy nyeltem a húsárakon, no meg a tejtermékekre írt dollár mennyiségen. Általában 10%-kal tűnik nekem drágábbnak, mint Ausztria, de vannak termékek, amik még ezt is überelik. Hál'istennek, az informatikus fizetés is magasabb.
Ami viszont igazán lenyűgöző, az a táj! Már raktam fel pár képet facebookra, és ide a galériába (oldalt látjátok a slideshow-t, rákkatintva elvisz a flickr galériába). Nem számítottam erre, annak ellenére, hogy sokat olvastam ezek után. Amit eddig láttam az csak Auckland, és 10kmes sugara, és annak is csak töredékét.... Azt hiszem ideje előkeríteni a szívgyógyszert, mert ezt nem lehet bírni. :)Apropó, gyógyszer! 50+-os naptej a legalapabb. Itt tűz a nap, mint disznó a jégen. És hát tegnap én is majdnem megégtem többszöri kenés mellett, de persze csak majdnem. Ha vigyáz az ember, akkor nincs gond, de azért érdemes tisztában lenni, hogy ebben csendes-óceáni övezetben igen magas a bőrrákos megbetegedések aránya (egy elég komoly negatívum). Szóval elég egy órát napon lenni, és elkerülni a csúcsot, így is ropogósra barnul az ember 3 nap után. Személyes tapasztalat alapján, én elég sokat voltam napon, csak 2-3 magasságában bújtam el, és így nem is volt gond.
No és a gasztronómia. Sajnos még vajmi kevés fogalmam van erről, de pont ma, az új szállásadóm, Milán elvitt egy nagy szupermárkettbe, és bemutatott néhány nagyon tuti gyümölcsöt, halat, és egyéb finomságot. Rengeteg gyümölcsféle kapható (és ez tényleg rengeteg, nem olyan rengeteg, mint egy Tescoban, vagy Intersparban), a normális Kiwi nagyboltokban rendkívül gondosan elrendezett, és mindig friss termékeket osztanak, legalábbis Milán elmondása szerint, bár nekem is úgy tűnik, ily rövidke idő után. Majd később még postolok a gasztróval, ha már jobban kiismerem magam.
Azért annyit, hogy ginger crunchy-t, mango banana smoothy-val soha többé.... Olyan tömény, édes, sűrű borzadályos, iszonytatóan, fullasztóan, gyomorból visszakívánkozóan sok volt az az édesmennyiség, hogy az utolsó falatnál csaknem visszatért a szabadba az egész. :O
Jelenleg már a bankszámlanyitásnál, és egy nagyon olcsó tragacs vásárlásánál járok. Illetve, akárhogy is alakul a meló, április vége felé nyílik a holiday working visa jelentkezés, és én szeretnék rá lecsapni, mint keselyű a dögre. Bár reméljük addigra lesz meló, és már a permanent visa is úton lesz.:)
Most egyenlőre ennyi. Igyekszem ezután kevesebbet, de inkább történéseket leírni. Remélem kedvet kap mindenki ezek után ahhoz, hogy több kevesebb időre kiruccanjon ide (akár élni is), mivel minden marketinggel, promócióval pontosan ez a célom.
S végül egy kis video, az ideutam "megpróbáltatásairól", ami persze tényleg borzasztóan hosszú és fárasztó volt, de a jóért meg kell dolgozni ugyebár. :)
Sweet as New Zealand!
Thursday 20 March 2014
Are you ready to take in new experiences?? (mirror translations sucks... :) )
Természetesen készen állok az új élmények befogadására. London letudva. Ez afféle bemelegítés volt a Kiwiföldén rám váró élményorgia előtt. Jobbkormányos autók az út baloldalán, és persze az, hogy mindenütt angol beszédet hallok.
Szép város London, a belső területek rendezettek, mindenki végzi a maga dolgát, magam is beszálltam ebbe a munkába, és fél órán át amortizáltam egy hagyományos emeletes busz felső szintjének egyik ülését.
A látvány pazar, a dugó hatalmas, de hát erre volt szánva a nap. A kötelező látványosságok egy aprócska szeletét sikerült is letudni.
Természetesen tradicionális fish and chips se maradhatott el, egy hangulatos angol pubban egy English pride (vagyis London pride... még jó, hogy valaki ért ezekhez...) és egy túristakönyvecske társaságában. Igazi túristaként viselkedtem, ahogy azt illik ilyenkor. 12 Font ezért az apró menüért elég busás volt. De a boltok árait elnézegetve, ez talán egy átlagos árnak mondható London belvárosában.
Hazafelé vonatozva a sűrűn beépített és kifejezetten koszos külváros már nem volt annyira vidám látvány, amit a sötét téglából felhúzott házikók meg jobban fokoztak.
Összességében London nem az én városom, de érdemes volt belekukkantani. Imi és Adri, a vendéglátóim, rendesen elláttak minden jóval, megtömtek magyaros/angolos kajákkal, mint egy rossz libát. :)
Jelenleg a reptéren, izgalommal és gondolatokkal feltöltve várom, hogy megkezdhessem az új élmények befogadását.
Szép város London, a belső területek rendezettek, mindenki végzi a maga dolgát, magam is beszálltam ebbe a munkába, és fél órán át amortizáltam egy hagyományos emeletes busz felső szintjének egyik ülését.A látvány pazar, a dugó hatalmas, de hát erre volt szánva a nap. A kötelező látványosságok egy aprócska szeletét sikerült is letudni. Természetesen tradicionális fish and chips se maradhatott el, egy hangulatos angol pubban egy English pride (vagyis London pride... még jó, hogy valaki ért ezekhez...) és egy túristakönyvecske társaságában. Igazi túristaként viselkedtem, ahogy azt illik ilyenkor. 12 Font ezért az apró menüért elég busás volt. De a boltok árait elnézegetve, ez talán egy átlagos árnak mondható London belvárosában.
Hazafelé vonatozva a sűrűn beépített és kifejezetten koszos külváros már nem volt annyira vidám látvány, amit a sötét téglából felhúzott házikók meg jobban fokoztak.
Összességében London nem az én városom, de érdemes volt belekukkantani. Imi és Adri, a vendéglátóim, rendesen elláttak minden jóval, megtömtek magyaros/angolos kajákkal, mint egy rossz libát. :)
Jelenleg a reptéren, izgalommal és gondolatokkal feltöltve várom, hogy megkezdhessem az új élmények befogadását.
Friday 14 March 2014
Woho, I feel lucky! :)
Szép kis próbatétel. :) Pár napja bukkantam rá az információra, miszerint egy 3-as szintű ciklon süvít Kiwifölde felé. Picit megszeppentem, hiszen néhány nap múlva én is a környéken fogok repkedni, és nem szívesen fotóztam volna a hurrikán által felkapott, a repülő ablaka mellett elrepülő tehenet.
http://www.weatherwatch.co.nz/content/weather-video-cyclone-lusi-update
Hál' istennek, a "kis viharocska" már hétfőre odébb áll, és talán nem fogja célországomat apró darabokra szétszedni.
http://www.weatherwatch.co.nz/content/weather-video-cyclone-lusi-update
Hál' istennek, a "kis viharocska" már hétfőre odébb áll, és talán nem fogja célországomat apró darabokra szétszedni.
Friday 7 March 2014
Do you speak some english?
Yes, I do. Legalábbis a hivatalos papírfecni ezt állítja, amit a napokban kaptam meg Havelka közvetítésével. Ez is pipa, sőt mi több, a bankok keszekusza brossúráin is sikerült átlátni, és megvilágosodni. Ennek köszönhetően rájöttem, hogy triviális módon meg lehet tartani az osztrák számlámat ("Hah, ugye, hogy én tojtam a spanyol viaszt? "), és nem kell kókányolni a pénzmozgatással. Így az utolsó nagyobb akadályok is elgördültek kiutazásom elől, persze a munka hiányát leszámítva.
Miután kedves bécsi barátaim elbúcsúztattak (azaz megünnepelték, hogy végre elhúzom a francba. :P ), már nyugodt szívvel hagyom itt Európát. Köszönök Nektek mindent ezúton is. :)
Miután kedves bécsi barátaim elbúcsúztattak (azaz megünnepelték, hogy végre elhúzom a francba. :P ), már nyugodt szívvel hagyom itt Európát. Köszönök Nektek mindent ezúton is. :)
Subscribe to:
Posts (Atom)